Elhangzott 2006. február 6-án, iskolánk tanárainak bemutatkozó előadásán a Rákosmenti Waldorf Iskolában.

A nevem Hegyi Zsuzsa.  A mostani ötödikesek osztálytanítója vagyok. Négy évvel ezelőtt pályakezdőként érkeztem ebbe az iskolába, szinte teljesen véletlenül. Nem tudatos választás volt a Waldorf-iskola,  mégis "megtaláltuk" egymást.

Bennem mindig az a kérdés motoszkált,  hogyan lehet tankönyv vagy munkafüzet nélkül tanítani. Hiszen az egyrészt segédeszköz a tanárnak, másrészt  munkáltató, az otthoni tanulást biztosító eszköz a gyerekeknek.

Amikor ide jöttem, akkor tapasztaltam meg, hogy a pedagógus személyisége és kreativitása kiváltja a tankönyveket, illetve, hogy a gyerekek és  a tanító közösen hozzák létre azt a segítő eszközt, amiben-amivel dolgozni tudnak. Négy éve tapasztalom, hogy ez működik!  Tudunk előre gyártott tankönyv és munkafüzet nélkül tanulni.

Itt elég sok olyan ismerős arcot látok, akik voltak a nyílt napon, az óráinkon. Ők láthatták, hogy milyenek a mi tankönyveink, munkafüzeteink. Ezek az A4-es méretnél nagyobb füzetek telnek meg szépen, lassan az év végéig a tanulnivalóval, gyönyörű, egyéni, színes rajzokkal díszítve. A gyerekek a füzetekben gyűjtik össze az egyes tantárgyak tananyagainak vázlatát, részben a tanár diktálása, részben önálló munka alapján.

5. osztályos füzetborító 

A nagyobbaknál a munkát természetesen már segítik más segédkönyvek, szakkönyvek is. A mi osztályunk például az év elején együtt beiratkozott a legközelebbi könyvtárba, hogy amikor szükséges, -például az első egyéni kiselőadáshoz- mindenkinek természetes legyen: az ismereteit különböző könyvekből merítheti. Az otthoni feladatok elvégzéséhez ez elengedhetetlen. A könyvtárban azután találkozhat a szépirodalmi klasszikusokkal is. - A szülői példamutatást le nem becsülve - nincs ennél jobb módszere az olvasóvá nevelésnek!