JÓ  ISKOLAVÁLASZTÁST!

BEMUTATKOZIK  A  RÁKOSMENTI  WALDORF  ÁLTALÁNOS  ISKOLA

Előadássorozat 2011.

1.    A  WALDORF-ISKOLA  MINDENNAPJAI,  SZOKÁSAI
-átmenet az óvodából az iskolába
-ritmusok a Waldorf-iskolában
-Bothmer-gimnasztika

2011. február 7.

Előadók: Kneisz Andrea (7.-es osztálytanító)
Vértes Anikó (4.-es osztálytanító)
Bakonyi Márta (leendő elsős osztálytanító)
Vajda Enikő (testnevelés és Bothmer-gimnasztika – tanár)
(A Bothmer-gimnasztikával való ismerkedés sajnos ma este elmaradt, mivel az előadás után következő szülői kérdések elhúzódó beszélgetésbe torkolltak.)



   Azok számára, akik nem tudtak részt venni az előadássorozaton, de kíváncsiak az ott elhangzottakra, leírom saját élménybeszámolómat. Jelenleg harmadik osztályos szülő vagyok az iskolában, de annakidején nem tudtam eljönni az előadásokra (sajnos most sem mindegyikre), most viszont, mivel középső lányunk első osztályba készül, pótoltam ezt a hiányt. Az elhangzottakat kiegészítettem saját megjegyzéseimmel, idevágó idézetekkel (forrásukat menet közben feltüntetem), ezeket a részeket dőlt betűvel különböztetem meg.

A WALDORF-PEDAGÓGIA

  Az első Waldorf-iskolát Rudolf Steiner pedagógiai rendszere szerint alapították meg Stuttgartban, 1919-ben a Waldorf cigarettagyár munkásainak gyermekei számára. /Vekerdy Tamás: Kicsikről – nagyoknak. 2. rész. Az iskoláskor/

   A Waldorf-pedagógia lényege, hogy az embert TEST, LÉLEK és SZELLEM egységének tekinti. Mindhárom rész egyformán fontos. Ezeket egymással harmóniában fejleszti. Ennek eszközei (az elméleti oktatás mellett):
- a művészeti tevékenységek (pl. ének, zene, tánc, festés, rajz, agyagozás, fafaragás, színjátszás)
- mozgásos tevékenységek (testnevelés, euritmia, Bothmer-gimnasztika, de az elméleti oktatás is gyakran együtt jár sok mozgással)
- érzelmi nevelés
- ritmusok

   A képzés sok lehetőséget ad tapasztalatszerzésre (az érzelmeken keresztül), ami azt eredményezi, hogy a gyermek egyre biztosabban áll a világban, ami később segíti az intellektus kibontakozását is.
   A Waldorf-pedagógia gyermekközpontú. A tananyag, a tanítási módszerek és a tanítás tempója a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazodik. Nincs osztályozás - a 6-8. osztályban százalékolással mérik a gyerekek teljesítményét (ebből utólag is lehet osztályzatot számítani), de ezt is csak a más iskolatípusba átlépő tanulók miatt. (Mivel a Waldorf-képzés egy 12-13 éven átnyúló egészet képez, az általános iskola elvégzése után lehetőség nyílik Waldorf-gimnáziumban továbbtanulni.) Év végén szöveges értékelést kapnak a szülők, a gyerekek pedig bizonyítványverset (amit később megtanulnak), év közben pedig az ún. tündérpróbák során méri fel az osztálytanító, melyik gyerek hol tart az ismeretek elsajátításában.

   A Waldorf-pedagógia célja a testi és lelki értelemben vett egészséges személyiségfejlődés.
A boldog emberré válás, melynek során azzá leszünk, akik vagyunk, és megtaláljuk a nekünk való helyet a világban. Márpedig az a gyerek lesz testi és lelki értelemben vett egészséges felnőtté, aki élete során minél tovább játszhatott, tanulhatott, tevékenykedhetett életkorának megfelelően. /Vekerdy Tamás: Kicsikről – nagyoknak/



ÁTMENET  AZ  ÓVODÁBÓL  AZ  ISKOLÁBA

1-2. osztály
   Még nagyon hasonlít az óvodai életre. A gyerekek utánzás által tanulnak, az osztálytanítót utánozva, sok a szabadjáték. Az érzelmeken, érzékelésen keresztül való megközelítés ekkor a leghangsúlyosabb.

   Akit szeretünk, attól tanulunk – azt tanuljuk meg igazán, képességgé érlelhetően, amit szeretünk. Tudományosabban: a pozitív érzelmek növelik az intellektuális teljesítményt. Az unalom csüggeszt. A hatékony tanulás feltételezi az idegrendszer izgalmi állapotát. (Ez a feszültség hasonló ahhoz, amit az éhség, szomjúság okoz – az agy kéreg alatti, ősi részeiből indul ki a serkentés, a kéreg alatti rész pedig az érzékletek és érzelmek elsődleges székhelye. Ehhez a serkentéshez tehát érzékletek és érzelmek kellenek – a gyereknek látnia, hallania, ízlelnie, szagolnia és tapintania kell – és ragaszkodás, rokonszenv kell, hogy ébredjen benne az iránt, aki tanítja, és az iránt, amit tanul.) /Vekerdy Tamás: Kicsikről – nagyoknak/

   A tapasztalatszerzéshez kapcsolódó élmények, érzések később könnyen előhívhatóak, ezekből születnek majd a saját gondolatok, amik gazdagabb, erősebb, mélyebb emlékezetet eredményeznek.
   Ekkor történik a szokások és a csoport kialakítása. Ez nagyon fontos, mivel az erős szokásrendszer később is tartást, feladattudatot, erőt ad a gyerekeknek.


3. osztály
   Ekkor már kapnak házi feladatot a gyerekek.
Körülbelül ezt az életkort jellemzi egyfajta elbizonytalanodás.

   Mérei Ferenc szavaival élve „metafizikai feszültség”. 8-10 éves kor körül a gyerekek egy sajátos fejlődési szakaszon mennek át, ami hasonló a hároméves kor körüli dackorszakhoz és a kamaszkori dacoláshoz is, de ez még nem korai kamaszkor! Rudolf Steiner Rubiconnak nevezte el ezt a fordulót, határvonalnak az én és az önállóság fejlődésében. Korábban elfojtott, feledésbe merült indulatok, érzelmek bukkanhatnak fel a tudattalanból, amik feszültséget keltenek érthetetlenségüknél fogva, ezért tárgyat keresnek maguknak. Ily módon hozzákapcsolódhatnak dolgokhoz, amelyek amúgy is titokzatosak, érthetetlenek a gyermek számára (pl. halál; mi van a halál után?; végtelen; tényleg a szüleim gyermeke vagyok-e?).   A gyakori töprengéssel, fantáziálással le tudják vezetni a keletkezett feszültségeket. /Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek…; Vekerdy Tamás: A pszichológus válaszol. Gyerekekről felnőtteknek; Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan/

   Ennek az elbizonytalanodásnak az idején nyújt megerősítést a sok, környezetről szerzett tapasztalat. Ebben a tanévben pl. a gyerekek hetekig járnak földművelésre: előkészítik a talajt, búzát vetnek, figyelemmel kísérik a fejlődését és a végén le is aratják a termést! Tanulnak állatgondozást, élőben ismerkedhetnek kétkezi mesterségekkel (pl. kovács, pék, fazekas), év végére pedig építenek valamilyen építményt (pl. kis házat), amihez a téglákat is ők készítik. Ekkor tanulják a Teremtéstörténetet is, ami szintén megnyugvást ad ebben a bizonytalan, érzékeny időszakban.


4. osztály
   Új tantárgy (többek között) az állattan és a honismeret.
A tanulmányok során megjelenik a gyűjtőmunka (ebben az életkorban már jellemző a szenvedélyes gyűjtögetés. A környezet, a világ dolgainak megismerése főleg tapasztalatok útján történik továbbra is.

A Waldorf-pedagógia sajátossága, hogy a világot mint egészet közelíti, ragadja meg nagy, élő képekben (érzelmeken és érzeteken keresztül – ez az ún. művészi típusú megismerési mód). Majd amikor erről már van egy erős, biztos tudás, csak utána bontja részletekre, elemzi külön-külön a tapasztalatokat (gondolkodó típusú megismerési mód – ez a tipologizálás Pavlovtól származik)


5. osztály
   A gyermekek fejlődésének megfelelően már több az intellektuális tevékenység (már van pl. önálló kutatómunka, fogalmazás), ám a művészi jelleg és a mozgásos tevékenységek továbbra is nagyon fontosak. (Jellemző pl., hogy a gyerekek művészi igényességgel rajzolnak a füzetükbe, ami azért is hasznos, mert a Waldorf-iskolában nincsenek tankönyvek. A gyerekek a füzeteikből tanulnak – így a szépen megírt szöveg, jól sikerült rajz esztétikai élményt is nyújt önmaguk számára tanulás közben.)

A gyerekeknek 7-14 éves koruk között amúgy is igényük van egyfajta esztétikai világmegismerésre (pl. gyönyörködni a természeti jelenségekben, az állatok megnyilvánulásaiban) – ezáltal kapcsolódnak a tágabb világmindenséghez. /Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek…/

Felsőbb osztályokban a füzetkészítés már individuális tevékenység is, mivel a szöveg diktált, de a rajz egyedi.



AZ  OSZTÁLYTANÍTÓ  SZEREPE  AZ  ISKOLÁBAN

   A Waldorf-iskola tanár-diák-szülő közös munkájának eredményeképpen működik, így mindhárom szereplő nagy jelentőséggel bír. Az osztálytanító azért is különösen meghatározó, mert:
- a Waldorf-iskoláknak van ugyan kerettantervük, iskolánként pedig helyi tantervük, de ezen belül a tanároknak nagy szabadsága van a tananyag megválasztásában
- az osztálytanító 8 éven keresztül végigkíséri a gyerekeket iskolai életük során és a legtöbb tantárgyat ő tanítja. (1. osztályban pl. az idegen nyelveken kívül minden tantárgyat.)

A Waldorf-iskolákban az első osztálytól – miután az anyanyelv szerkezete, felépítése már kellőképpen megszilárdult; amikor már elkezdődött a fogváltás – tanulnak a gyerekek egyszerre két idegen nyelvet, de direkt módszerrel. (Az újonnan hallott nyelvet utánozzák, a szavakat sokszor, dallamosan mondogatják, közben lépegetve, mozogva – úgy, mintha kisgyerekek volnának.) /Vekerdy Tamás: Kicsikről – nagyoknak/

Az osztálytanító van együtt legtöbbet a gyerekekkel. Ismeri és szereti őket. Így nemcsak tanítani tudja őket, hanem segíteni képességeik, tehetségük felismerését és kibontakoztatását.
Ezért fontos, hogy a szülő is bízzon a tanárban, ezzel támogatva, segítve munkáját.



RITMUSOK

   Nagyon jelentőségteljes a Waldorf-iskolák életében, mivel erre épül az első 8 osztály tananyaga.
   Csak a gimnáziumi oktatás hangsúlyozottan intellektuális, az 1-8. osztály tanítása a SZÍVHEZ SZÓL. A szív pedig dobog – szabályos ritmusa van, mint mindennek körülöttünk a világban. Változnak a napszakok, az évszakok, az ember pedig – mivel ő is a természet része – akkor élhet harmóniában, ha bele tud simulni ebbe a rendbe.
   A tanév során az ugyanúgy ismétlődő dolgokat többféleképpen teszik érzékelhetővé a gyerekek számára:
- évkör
A keresztény ünnepkör ünnepeiből többet is megtart az iskola (erről bővebben volt szó az ünnepekről szóló előadáson), ezzel is mindig megismételve az év ritmikus körforgását.
- évszakünnepek
Az évszakok jelentését, jelentőségét, az évszakváltást érzékeltetik.
- epochák
A Waldorf-iskolákban a gyerekek 3-4 hétig tartó időszakokban tanulnak egy-egy fő tantárgyat a főoktatás keretében. (Az „epocha” görög szó, időszakot, korszakot jelent.)
Egy-egy epochának is van „belemenő”, „benne levő” és levezető, „kijövő” szakasza.
- napi ritmus
A tanítás két nagy részre oszlik: főoktatásra és szakórákra
A főoktatás felépítése:
1.) megérkeznek a gyerekek, az osztálytanító mindegyikükkel külön kezet fog és köszönnek
2.) beszélgetőkör
Alsóbb osztályokban párnákon körbeülnek a földön (felsőbb osztályokban már csak a padokban ülnek), és ki-ki elmeséli, amit szeretne (pl. egy élmény, egy álom), de hallgatni is lehet.
3.) reggeli fohász
4.) bizonyítványvers elmondása (ki-ki a hétnek azon a napján, amelyik napon született)
5.) ritmikus rész
Alsó tagozaton legkevesebb 40 perc. Sok vers, mondóka, mozgásos feladat jellemzi, majd észrevétlenül áttérnek a tanulási részre.
6.) füzetmunka
Ez 1. osztályban 10 perc, 4. osztályra fokozatosan eljutnak 30 percig.
Mögöttem egy aggodalmaskodó nagymama elégedetlenül dohogott magában: Tíz perc! Tíz perc!
Igen! Egy ekkora gyerek életkori sajátosságaiból fakadóan ennyit tud figyelni, összpontosítani egyhuzamban. Kár, hogy ezt a legtöbb iskolában figyelmen kívül hagyják!
7.) mese
1. osztályban tündérmeséket hallgatnak a gyerekek
2.-ban állatmeséket és szentekről szóló történeteket
3.-ban történeteket az Ószövetségből
4.-ben az északi mitológiából
5.-ben az ókori egyiptomiak, perzsák mitológiájából
6.-ban az ókori görögök és rómaiak mitológiájából
7-8.-ban pedig híres emberek életrajzait

Ezzel 10 órára vége a főoktatásnak. Utána következik a nagyszünet (tízórai és udvari játék) fél 11-ig, aztán folytatódik a tanítás a hagyományos, 45 perces szakórákkal, 10 perces szünetekkel. Elsőtől kezdődően napi 2, később egyre gyakrabban 3, 5-8. osztályban már 4 szakóra is van.

Az elhangzott előadás után következtek a hallgatóság kérdései és a rájuk adott válaszok, amikből néhányat idézek:

- Mikor tanulnak meg a gyerekek írni?
Az írás, mint minden készségtárgy, akkor rögzül igazán jól, ha a tanulás elhúzódó, sokat alszik közben a gyerek. Első osztályban tanulják a nyomtatott nagybetűket, másodikban a nyomtatott kisbetűket, harmadikban a folyóírást. Minden betűhöz tartozik egy mese, így a tanultakat élményhez tudják kapcsolni. Először nagy térben járják le a formát, majd nagy kézmozdulatokkal alakítják a később egyre kisebb változatban végül füzetbe rajzolt betűt.
Egy-egy betűt három napig tanulnak.

A waldorfos szülők és tanárok egyik fő erénye a türelem! Nem könnyű a nagyszülőknek, barátoknak, kollégáknak sokáig válaszolgatni: nem, még mindig nem tanult meg írni Pistike – különösen nehéz ez akkor, ha pl. a szomszéd gyereke „karácsonyra ír-olvas” – típusú iskolába jár. De a türelem rózsát terem!

- Minden személyiségtípusú gyereknek ajánlható-e a Waldorf-iskola?
Igen, mivel a Waldorf-pedagógia gyermekközpontú.
Ha egy gyermek esetleg mégsem érzi jól magát egy Waldorf-iskolában, annak általában az az oka, hogy a szülő nem (vagy nem eléggé) ért egyet ennek a pedagógiai rendszernek az értékrendjével. Ezt a gyermek kimondatlanul is megérzi és természetesen elsődlegesen a szülővel azonosul érzelmileg.
Emiatt is nagyon fontos, hogy az érdeklődő szülők tisztában legyenek azzal, milyen iskolát választanak gyermeküknek.

- Milyen mértékben kell részt vennie a családnak az iskola életében?
A Waldorf-iskolákban fontos a közösségépítés, ezért a sokféle iskolai ill. osztályszintű rendezvényen a részvétel kívánatos, de nem kötelező.
(Másfelől anyagi haszna is van, ha a szülők minél több, az iskola minél magasabb színvonalú működtetéséhez szükséges munkálatot elvégeznek önerőből és nem kell külön szakembert megfizetni – a kerítésfestéstől a honlapszerkesztésen át a plakátragasztásig széles a paletta)

- Ha nem Waldorf-óvodába járt a gyermek, hogyan tudjuk elősegíteni a beilleszkedést?
Erre nincs szükség, mivel az iskola első két osztálya közelíti az óvodai életet, ez az átmenet a hagyományosabb iskolai tanulás felé.
Mindenesetre hasznos, ha a gyermek sokat tevékenykedik életkorának megfelelően (sok szabad játék, sok mozgás a friss levegőn (napi 4-6 óra lenne az ideális!), fára mászás, közös játék, tevékenység más gyerekekkel).

- Van-e napközi?
Igen, van, délután 4 óráig. Bár az lenne a legkedvezőbb (és a Waldorf-pedagógia is ezt javasolja), hogy tanítás után, de legkésőbb ebéd után hazamehessenek a gyerekek, de ismerjük a hazai viszonyokat – ezt nagyon kevesen tudják megoldani.
A napköziben ebéd után az udvaron játszanak a gyerekek, 3-kor uzsonna, majd megint udvari, rossz idő esetén benti játék következik. Napköziben házi feladatot nem írnak a gyerekek.

- Nem unatkoznak-e a túlstimulált gyerekek amiatt, hogy lassú a haladás a tanulásban?
Nem, mert annyira érdekesen, élményszerűen tanulnak, hogy az leköti a gyerekek figyelmét.
(Én magam hallottam olyan gyerekről, aki beiratkozáskor már folyékonyan olvasott, mégis teljesen új élmény volt neki az ilyenfajta betűtanulás.)

- Osztályközösségen belül hogyan kezelik a konfliktusokat?
Ritkán van erre szükség, ha sikerül határozottan kialakítani a szokásrendszert és az osztályközösséget még a kezdet kezdetén. Egyébként, mivel az osztálytanító nagyon sokat van együtt a gyerekekkel, jól ismeri őket – így az esetleges konfliktusoknak elejét is tudja venni illetve egyedi esetmegoldásokat találhat.

- Milyen az együttműködés a Gödöllői Waldorf Iskolával és Gimnáziummal?
Jó az együttműködés, és mivel a mi iskolánkból sokan a Gödöllői Waldorf Gimnáziumban tanulnak tovább, tudjuk, hogy iskolánk tanulóit (mivel magas színvonalú, minőségi oktatást kapnak) szívesen látják a gödöllői és más Waldorf-gimnáziumokban is.

- Milyen képzésen vesznek részt a Waldorf-osztálytanítók?
(Ezt az aggodalmaskodó nagymama kérdezte a hátam mögött. A következő kérdéseket is ő tette föl.)
4 éves képzésen, illetve ha már van pedagógus diplomájuk, 3 éves képzésen.

- Hogyan taníthatnak 8 éven keresztül szinte minden tantárgyat, amikor egy hagyományos általános iskolai tanár öt évet tanul az egyetemen egy-két szakot? Vagy a tanár mindig csak egy leckével jár a tanuló előtt? Miért nem szaktanárok tanítják a tantárgyakat?
Annyi tananyagot mi is képesek vagyunk megtanulni, amennyit a diákjainktól várunk el! Hogyan kérhetnénk számon rajtuk, hogy minden tantárgyat megtanuljanak, ha azt látnák, hogy erre még maga az osztálytanító sem képes, hiszen minden tárgyat más és más tanár tanítana?
Mint már szó volt róla, az első 8 osztály tananyaga a szívhez szól. A gyerekek még az érzelmeiken és az osztálytanító személyiségén keresztül közelítik meg az ismereteket. Egyébként én tanárképző főiskolát (is) végeztem, könyvtár-magyar szakon (ami 4 éves képzést jelent – ez szükséges egy általános iskolai felső tagozatos tanári diplomához, nem pedig az 5 éves egyetemi képzés, ami középiskolai tanároknak kell). Mondhatom, magas színvonalú képzést kaptam, de a fejünkbe töltött irgalmatlan mennyiségű lexikális tudásnak mindössze töredékét képezte az általános iskolában tanítandó anyag!
A diplomámmal pedig taníthatnék bármeddig – ellentétben a Waldorf-tanárokkal, akik  folyamatosan továbbképzik magukat, mivel ez számukra kötelező is.

Az utolsó kérdés a leendő elsős osztálytanítóhoz szólt (akinek már 15 éves szakmai tapasztalata van):

- Hogyan tud fegyelmezni, ha nem ad fekete pontot?
A személyiségem által!

Az előadás egyébként jó hangulatban telt, amit megalapozott a friss pogácsa és a finom forró tea, amivel a gondos szervezők fogadtak bennünket. (A magunkkal hozott gyermekekre pedig a játszóházban vigyáztak). Szerintem a legnagyobb sikere mégis a „tananyag kipróbálásának” volt. Az előadás szünetében ugyanis lehetőség nyílt 2. és 7. osztályos ritmikus feladatokat megtanulni. Két külön teremben gyakorolt a két szülői csapat, aztán kölcsönösen megtekintettük egymás produkcióját. Ezek voltak az est legvidámabb percei!)

Orlai Krisztina
3. osztályos szülő