Türkössy Szilárd

Százalékban megadva a természettudományos tárgyakat (biológia, fizika, földrajz, kémia) a választott tárgyak vizsgaszámában: 36.36% esett ebbe a kategóriába. Művészeti tárgyak (dráma, ének, euritmia, mozgóképkultúra és médiaismeret, művészettörténet, rajz) ugyancsak a választott tárgyak között: 39.20%. Infomatika a választott tárgyak közt: 18.75%.

A hasonló jellegű intézményekben – jelen esetben a gimnáziumban, nappali munkarenden tanuló, tanulói jogviszonnyal rendelkező diákokat vesszük alapul – ezek az arányok a következőképp néznek ki: összesen 230579 vizsgából összesen 18720 (azaz 8,1%) esett a biológia, fizika, földrajz, kémia körébe, míg művészeti tárgyaknál (dráma, ének, mozgóképkultúra és médiaismeret, művészettörténet, rajz) 2106 vizsga volt (0,91%). Informatikát ezekben az intézményekben összesen 10055-en választottak, tehát 4,36%.

Az idegen nyelveket külön tüntetjük fel, mert az adatokból nem állapítható meg, hányan tettek idegen nyelvi érettségit választott, ill. kötelező tárgyként. 145 vizsgából 14 volt emelt szintű az angol nyelv esetében, 37 vizsgából pedig 4 volt emelt szintű a német nyelv esetében.

Szerepel az adatok között még a finn nyelv (ld. fentebb), melyből 1 vizsga volt, középszinten, beszámítósként (feltehetőleg egy diák nyelvvizsgát tett vagy más iskolában szerezte eredményét, ti. – legalábbis tudomásom szerint – finn nyelvet nem oktatnak órarendbe építve Waldorf iskolában Magyarországon), és szerepel a francia nyelv is, melyből 4 vizsgaeredmény született, mindegyik középszinten (feltehetőleg itt is „órarenden kívül” szerzett eredményről van szó).

A fentiek ismeretében most tekintsük át, milyen eredmények születtek az egyes tárgyakra vonatkozóan!

(Ahol a Waldorf iskolák esetében nincs feltüntetve eredmény, csak vonás látható, az azt jelenti, hogy azon a szinten nem volt vizsga.)

Kétségtelen, hogy ezek az eredmények sokkal árnyaltabb képet adnak, ha a hasonló jellegű intézmények eredményeivel is összevetjük. Jelen esetben a tanulói jogviszonnyal rendelkező, gimnáziumi, nappali rendszerben tanulók vizsgaeredményeit tüntettük fel összehasonlításul (forrás: https://www.ketszintu.hu/publicstat.php?stat=_2009_1). Jóllehet érdemes tekintetbe vennünk azt is, hogy a Waldorf iskolákban nincsen „bukás”, ilyen módon szinte alig van szelekció, melynek nyomán a gyerekek valamennyire is „válogatottan” kerülnének az érettségi elé. (Előfordulhat ugyanis, hogy a gyengébben tanuló diákok, akik nem bírják a gimnáziumi megmérettetést, talán más iskolatípusba, pl. szakközépiskolába kerülnek. Az ő eredményeik pedig már a szakközépiskolák érettségi átlagaiban szerepel majd. Waldorf iskolában tehát ilyen nincs. A szakközépiskolák átlagaiért, ill. az országos átlagokért ld. www.om.hu)

Most pedig nézzük a diákokat! Az itt következő adatokból láthatóak lesznek a Waldorf diákok egyéni érettségi összátlagai, helyesebben szólva ennek megoszlása százalékban:

-          62%-uk teljesített 4 és 5 közötti összátlaggal

-          25% 3 és 4

-          12% 2 és 3

-          1% pedig 1 és 2 közöttivel (vagyis 1 % - 2 diák - bukott).

Természetesen egy további igen fontos kérdés, hogy miként alakult a továbbtanulás, hová vették fel a gyerekeket. Itt most csak azt vizsgáljuk, hogy közvetlenül az érettségi vizsga letétele után hogyan alakult a továbbtanulás, kiket hová vettek fel, tehát 2009 szeptemberében potenciálisan hol kezdhették meg tanulmányaikat.

(A további kutatás már inkább az utánkövetés tárgykörébe tartozik, mely – bár minden bizonnyal igen sok, rendkívül érdekes információval szolgálhat – meghaladja a most rendelkezésre álló kapacitást. Talán a jövőben, amikor már az iskolákat elhagyó generációk is elértek egy bizonyos életkort, ill. létszámot, érdemes lesz ezzel külön is foglalkozni. A feladat minden bizonnyal megtalálja majd azt a szervezetet vagy érdeklődő kollégát, szülőt, aminek/akinek jóvoltából erre is fény derül.)

A továbbtanulással kapcsolatban még egy megjegyzés: bizonyos pontatlanságok abból adódtak, hogy egyes esetekben nem álltak egyértelműen rendelkezésre adatok (pl. nem mindenhol jelölték meg, hogy a felvételt nyert diákok közül hányan kerültek be államilag finanszírozott és hányan költségtérítéses képzésre, vagy azért, mert az iskolákhoz sem érkezett be erről – minden – adat, vagy pedig félreértés miatt).

Az említett 9 érettségiztető iskolában összesen 144 fő végezte el a 13. osztályt. Ebből 133 diák jelentkezett továbbtanulásra valamilyen (tehát vagy felsőfokú vagy középfokú) intézménybe/képzésre; vagyis 92,36%-uk kívánt továbbtanulni valahol. A jelentkezettekből 109 főt vettek fel valahova, tehát a jelentkezőknek 82%-át. Közülük pedig 76 fő nyert felvételt felsőfokú intézménybe (69,7%), 33 fő pedig (30,3%) valamilyen középfokú tanulmánynak kezdhetett neki. (A 33 főből 24 főről van adatunk úgy, hogy biztosan tudható, hogy valamilyen OKJ tanfolyamot kezdhetett meg, vagyis a középfokon továbbtanulók 72,72%-a biztosan OKJ-s tanfolyamnak indulhatott neki. A többiek pedig – valószínűleg legnagyobb részt – valamilyen szakképző iskolában folytathatták tanulmányaikat.)

Egy további adat, mely információ értékkel bírhat az, hogy a felsőoktatásba felvételt nyert diákok közül hányan kerültek be költségtérítéses képzésre. Erről is csak hozzávetőleges adat állt rendelkezésre: a 76 főből – aki valamilyen felsőoktatási intézménybe került be – 8 főről (7,3%) biztosan tudható, hogy költségtérítéses képzésnek indulhatott neki. Valószínűleg tehát legnagyobbrészt államilag finanszírozott képzést kezdhettek meg a felsőoktatásba felvett tanulók.

A kapacitást úgyszintén meghaladta az, hogy részletes kimutatást készítsünk az intézményekről, melyekben a diákok továbbtanulhattak (részben persze adatok is hiányoztak, hiszen nem olyan egyszerű minden diáknak „utánanyomozni”), de azért felsoroljuk mindazt, ami – és ahogyan – rendelkezésre állt (a pontos létszámot kivéve).

Felsőfokú intézmények: Nyugat-Magyarországi Egyetem – faipari mérnök (ide többeket is), Kodolányi János Főiskola – vendéglátás-turizmus, Szegedi Tudományegyetem – ápoló, Eszterházy Károly Főiskola – szociálpedagógia, ELTE – szociális munkás; ELTE - Bölcsészettudományi Kar - történelem szak, BGF - Kereskedelem, Idegenforgalom, Turizmus és Vendéglátás KITV Kar, turizmus és vendéglátás angol nyelven, PPKE - Bölcsészettudományi Kar,  Keleti nyelvek és kultúrák - ARAB szakirány, BME - építő mérnöki kar (többen is), SZIE VKK - hulladékgazdálkodás, PPKE BTK - kommunikáció és média szak, BCE KTK - közgazd., PTE Mk - festőművész , Természetgyógyászati Főiskola, JPTE - Biológia, ELTE TTK - programozó matematikus, Buddhista Főiskola, Váci Óvónőképző, Rajztanári - Eger, publicisztika - Berlin (Deutschland), Vadgazdálkodás - Soproni Erdészeti Egyetem, vendéglátóipari - Kodolányi János Főiskola, programozó - Kecskeméten valamilyen Főiskola,  turizmus - Budapesten valamilyen Főiskola, Budapesti Gazdasági Főiskola, azon belül Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, gazdálkodás és menedzsment szak, BME Gépészmérnöki Kar, BME - mérnök-informatika szak, Corvinus Egyetem, Agrármérnöki Kar - kertészmérnöki szak, Miskolci Egyetem: 1 történelem, 1 programozó, 1 gépészmérnök, Hajdúböszörmény óvónőképző, Gödöllő hangtechnikus, Pécs hegedű szak, Nyíregyháza rajz szak, Károly Róbert Főiskola - adóigazgatási szakügyintéző, ELTE - pszichológia szak, Semmelweis Egyetem - rekreáció és egészségszervezési szak, BME - villamos mérnök szak, BME - energetikai mérnök szak, Bárczi G. Főiskola - gyógyped. szak, ELTE, szociológia, BME, környezetmérnök, Corvinus, alkalmazott közgazdaságtan, Nyugat-Magyarországi Egyetem - képi ábrázolás, ELTE-TÓFK tanítóképző, Elte - anglisztika, ELTE - programtervező informatikus, BGF - pénzügy és számvitel, ELTE - környezettan, SOTE - ált. orvos, ELTE - portugál, régész szak - Debreceni Egyetem, magyar szak - Debreceni Egyetem, konduktor - Pethő Intézet, gépészmérnök - Miskolci Egyetem, rajz szak - Szegedi Egyetem, ének-zene - Miskolci Egyetem, manager szak- Budapesti Gazdasági Főiskola.

OKJ-s tanfolyamok, középfokú képzések (a teljesség és a pontos létszám igénye nélkül): kozmetikus, számítógépes műszaki rajzoló, műszaki rajzoló, utazásügyintéző, autóvillamosság, turisztika, zenei konzervatórium, nyeregkészítő, motorszerelő, logisztika, ötvös, szakács, grafikus, vendéglátós, dísznövénykertész, menedzser, alkalmazott grafika, szakács-cukrász, festő, gyógymasszőr, kommunikáció, fogtechnikus, reklám-marketing.

Ezen kívül tudomásunk van még 4 főről, akik külföldi egyetemeken tanultak tovább (Hollandia, 2 fő: matematika és összehasonlító nyelvészet; Németország; Románia – Kolozsvár), ill. egy főről, aki nyelvtanulás céljából folytat tanulmányokat Ausztriában. Arról is tudomásunk van, hogy voltak olyanok, akik kevésbé jól sikerült érettségiük miatt nem tanultak tovább, mert javítani szerettek volna, hogy később orvosi egyetemre, gyógypedagógiára, ill. állatorvosi egyetemre kerülhessenek be.

A fenti információk minden bizonnyal adnak egyfajta képet a Waldorf gyerekek „érettségéről”, ill. továbbtanulásáról, de nyilván rengeteg egyéb információ – mely itt hiányzik – tovább árnyalhatná ezt a képet. Hiszen a számok csak azt mutatják, hogy egy-egy tanuló egy adott időpontban milyen teljesítményre volt képes adott körülmények között, és messze nem adnak tájékoztatást arról, hogy a későbbiekben milyen ember válik belőle, hogyan lesz képes az életét kézben tartani, stb.

Kérdés az is, hogy az Olvasó számára mi az elvárás: ha csak az egyetemi képzést tekintjük „igazi” továbbtanulásnak, akkor a fent olvasható eredmények lehetnek szubjektíve igen siralmasak is. Aki pedig arra tekint, kinek milyen szándékai voltak eredetileg és azokat képes volt-e beváltani, vagy volt-e olyan diák, akinek már az is hatalmas siker, ha egyáltalán képes volt egy szerényebb eredménnyel leérettségizni, annak a számára még sokat is mondhat, hogy ennyien továbbtanultak, bármilyen irányban is. Tisztában vagyok vele, hogy ezek szubjektív meggondolások, mégis, a való életben valós jelentőségűek. De ennek objektív kikutatását már az Olvasóra bízom.

Végezetül hadd mondjak köszönetet mindazoknak, akik segítséget nyújtottak e cikk létrejöttében: a KIR győri központjának és Vidra Gábornak, Papp Lászlónak, a Waldorf Ház munkatársának, Scharnitzky Miklósnak, a Gödöllői Waldorf Iskola matematika és informatika tanárának, valamint a tavalyi 13. osztályos osztálykísérőknek. Nélkülük most nem olvashatnánk a fenti adatokat…

Szívből kívánom, hogy szolgálják ezek az információk az egészséges gondolkodást, megítélést, iskoláink fejlődését és a Waldorf pedagógia még alaposabb megvalósítását!

Türkössy Szilárd

Köszönetünket fejezzük ki Türkössy Szilárdnak a Gödöllői Waldorf iskola tanárának, hogy hozzájárult a szakdolgozat honlapunkon történő közléséhez. - A szerkesztők