2003-ban indult osztály oldala

Márton-napi lámpások

A Márton-ünnep előtt nagy volt a készülődés iskolánkban. Késekkel, kanalakkal és különböző faragó-eszközökkel felfegyverkezve gyülekeztek kicsik és nagyok, s a kosarakból sorra kerültek elő a sütőtökök. A hagyományos közös töklámpás faragó délután most is –mint mindig- vonzó program volt. Miközben teltek a pocakok a finom, nyers sütőtökkel, egy-két óra elteltével sorra kerültek ki a kések alól a szebbnél szebb töklámpások. Az ablakokba és az évszakasztalokra helyezve máris megadták az ünnepre készülődés izgalmát mindannyiunknak.

Szent Mártonról egy novemberi péntek délután, lámpás felvonulás keretében

emlékeztünk meg. A kicsiknek szüleik készítették a színes kézilámpásokat, a nagyobbak maguk alkották meg ezeket.

A gyerekek minden évben, évfolyamonként más-más technikával, fantáziájuk szerint díszítik, gyertyával bélelik a kis fényforrásokat.

Az udvari gyülekezés közben az osztálytanítók gyújtottak fényt a kis lámpásokban, majd hosszú sorban megindult a menet a –nem is olyan- közeli erdő felé. Az iskolások osztályaikkal, szüleik és testvéreik pedig a sor végén haladva, Márton- napi dalokat zengve vonultak. Az utcán szembe jövő emberek mosolyogva engedtek utat nekünk.

Ahogy az erdőhöz értünk, a gyerekeket sorra nyelte el a fák sűrűje, de mikor mi magunk is beléptünk, egy új világ tárult elénk! Mécsesekkel kivilágított kacskaringós erdei ösvény hívogatott, s a mi lámpásaink fénye elvezetett a meglepetéshez. A hatodik osztályosok Márton korabeli jelmezekbe bújva életképekben jelenítették meg számunkra Szent Márton életének jeles pillanatait. Furulyaszó és –mindenki derültségére- libagágogás törte meg az erdő csendjét. Lábunknál a mécsesek, kezünkben a lámpások, felettünk a tiszta, csillagos ég – felejthetetlen! Nem véletlen, hogy sok Waldorf-iskolásnak a Márton-ünnep a kedvence. És még nem volt vége!

Az iskolába visszatérve hatalmas, lobogó tűz fogadott, melynek melegénél mindenki megoszthatta barátaival a kemencében, frissen sült Márton-kalácsot. Az épületben csak lámpások és mécsesek világítottak!

A gyerekek a titokzatos félhomályban osztálytermeikbe vonultak, s ott tanítóik egy-egy mesével, történettel tették számukra még emlékezetesebbé az ünnepet. Mi, szülők ez alatt csendes beszélgetéssel, teázással múlattuk az időt. Amikor gyermekeink kirajzottak az osztályokból, egyenesen a lakoma felé vették az irányt, hiszen az is hagyományainkhoz tartozik, hogy ilyenkor sült almát, -tököt, diót, mogyorót és almás-, sülttökös sütiket viszünk a közös asztalra. Aztán boldogan néztük, ahogy csemetéink mindezt magukba tömték.

Még egy kis beszélgetés, majd ki-ki elindult haza, hogy emlékeiben a lámpásoktól, mécsesektől halványan megvilágított erdő és iskola képét, a Márton-kalács ízét, szívében pedig az önzetlenség, a barátság, és Szent Márton legendás köpönyegének melegét vigye magával.

2009. Somodi Andrea
szülő